Kudarc kezelése "jókislányoknak" – Hogyan lesz az önkritikából önbizalom

A “jókislány” reflex: amikor a kudarc tilos

„Akit sosem ér kudarc, az valószínűleg túl alacsonyra tette a célt.”

Ismerős, ugye? Mégis: ha megfelelési kényszerrel, maximalizmussal vagy erős belső kritikussal működsz, akkor a kudarc a legnagyobb félelmeddé válik.

Sok nő, aki vezetőként, szakemberként vagy vállalkozóként dolgozik, úgy nőtt fel, hogy a szeretetért teljesíteni kell. Hibázni nem lehetett, mert abból szégyen, büntetés vagy elutasítás jött. Ezért felnőttként is azt a meggyőződése: a hiba veszélyes.

Pedig a kudarc valójában nem ellenség, hanem visszajelzés.

A megfelelési kényszer ára: látszólag biztonság, valójában stagnálás

Aki mindig mindent jól akar csinálni, az előbb-utóbb elakad.

A megfelelési kényszer hamis biztonságot ad: úgy érzed, kontroll alatt tartasz mindent, de közben megáll a fejlődés. Ami pedig stagnál, az hosszútávon hanyatlik.

Én is féltem a kudarctól, mint a tűztől.

Kerültem minden kockázatos lépést, halogattam a döntéseket, és közben lassan elveszítettem a lendületet. A félelmeim mögött a belső kritikusom dolgozott, az a részem, aki a teljesítményemen keresztül akarta bizonyítani az értékességemet. Sokáig hittem, hogy a kudarc rólam szól — hogy nem vagyok elég jó.

A szemléletváltás: a kudarc kezelése a szupererőd

A fordulat akkor jött, amikor vezetőként és később vállalkozóként kénytelen voltam hibázni.

Rájöttem, hogy a kudarc nem a személyemről szól, hanem az utamról: mennyire működik az, amit épp csinálok.

A kudarc azóta számomra információ.Nem önértékelési kérdés, hanem visszajelzés.

Amikor valami nem sikerül, ma már nem ostorozom magam, hanem megállok és szabályozom az érzelmeimet.

Utána három kérdést teszek fel:

– Hol ment félre a dolog?

– Az én működésemben vagy a környezetemben szükséges a változás?

– Mit tanít ez az eset arról, hogy merre van tovább?

A kudarc utáni önegyüttérzés és érzelemszabályozás segíti legjobban a felépülést és a teljesítmény visszaállását.

A kudarc feldolgozásában a kulcs az érett önreflexió – és ez az, amit a coachingban is megmutatok a hozzám forduló nőknek.

A pszichológiai biztonság: amikor a hibázás megengedett

A Harvard Business Review és Amy C. Edmondson munkái szerint a tudatos hibakezelés az egyik legerősebb tanulási motor a csapatokban: nem a hibák hiánya számít, hanem az, hogy gyorsan, konstruktívan tanulunk belőlük.

A kudarchoz való viszony nemcsak egyéni, hanem vezetői kérdés is. Ahol hibázni tilos, ott félni kell. Ahol hibázni szabad, ott tanulni lehet.

Egy vezető akkor teremt pszichológiai biztonságot, ha mer hibázni mások előtt is.

Ha elismeri, amikor nincs igaza, vagy ha valaki másnak jobb ötlete van. Ez nem gyengeség, hanem hitelesség.

A pszichológiai biztonság nem “kedvesség”, hanem üzleti előny: ahol a hibák nem kerülhetnek felszínre, ott rejtve maradnak, újra és újra elkövetjük őket és az egész szervezet drágán fizet értük. A kezdeti kis elcsúszások – félreértett információk, elhallgatott tévedések – idővel nagyra nőnek és később komoly üzleti veszteséggé válnak.

A sikeres csapatokban a kudarc nem tabu, hanem tanulási folyamat. Hogyan építheted Te a pszichológiai biztonságot a csapatodban?

Példamutatással: hibázni lehet, de abból tanulni kell. Így épül a bizalom, az innováció és a lojalitás.

5 praktikus tipp, hogy a kudarc ne törjön meg, hanem tanítson

1. Fogadd el, hogy hibázni normális.

Elsőre ritkán sikerülnek a dolgok. Emlékezz rá, hogy gyerekként ez természetes volt, amikor valami újba kezdtél és ez felnőttként sincs másképp.

2. Adj időt az érzéseidnek és oszd meg őket valakivel.

Ne elemezz addig, amíg fáj. Az érzelemszabályozás segít tisztán látni.

3. Kérj visszajelzést.

Egy külső szem sokszor látja, amit te belülről nem.

4. Ne ítéld, hanem elemezd magad.

A “Miért nem vagyok elég jó?” helyett kérdezd: “Mit nem vettem észre?”

Két kulcseszköz: érzelemszabályozás és önreflexió

Érzelemszabályozás

A kudarc aktiválja a szégyent, a dühöt, az önkritikát – de ezeken nem segít, ha elfojtod őket.

A légzés, mozgás, naplózás vagy egy biztonságos beszélgetés segít feldolgozni a stresszt.

Ha a tested megnyugszik, az elméd is képes tisztán látni.

Önreflexió

A rendszeres önreflexió az igazi fejlődés motorja.

Három kérdést tegyél fel minden kudarcnak ítélt helyzet után:

1. Milyen ismétlődő mintát látok a működésemben?

2. Mire lett volna szükségem a sikerhez?

3. Mit tennék másképp legközelebb?

   
   

Miután integráltad a kudarcélményt és a tanulságokat az életedbe, írd át az eseményekről mesélt sztorit is.

Ahelyett, hogy pl. azt mondod, hogy csak másodszorra sikerült az autóvezetői vizsgát megcsinálnod, azt mondd, hogy a kitartásodnak és a bátorságodnak hála, a nehézségek ellenére is megszerezted a jogosítványodat. Ugye mindjárt más?!

A kudarc mint iránytű

Visszanézve az utamra, látom, hogy minden “sikertelenségem” valójában irányt váltott.

Én abban hiszek, hogy igazából nincs is kudarc, hiszen ha visszanézek az utamra, akkor bizonyos idő távlatából látom, hogyan terelt minden sikertelenségem egy másik útra, ami önazonosabb.

Tedd meg az első lépést

Ha te is szeretnél magabiztosabban kommunikálni, kezelni a visszautasítást és a hibákat, csatlakozz a következő ingyenes webináromhoz:

“Hogyan kommunikálj magabiztosan a munkahelyen, anélkül hogy agresszívnek tűnnél? címmel.

Ott arról is beszélünk, hogyan építheted újra az önbizalmadat és hogyan kezeld a kudarcot úgy, hogy az többé ne bénítson, hanem erősítsen.

👉 Jelentkezz itt, hogy ne maradj le róla!